2013. július 27. szombat, 19.22
Hőn szeretett leányom, Óhajom az, hogy minden szeretett Követőm állhatatosan imádkozzon, elhárítandó a lelkekre jelentő – az ateizmus terjedése okozta – veszedelmet. Az ateizmus nem mindig mutatkozik meg. Nagyon gyakran azok az emberek, akik bármilyen okból kifolyólag úgy döntöttek, hogy már nem hisznek Istenben, egy pótlékot gyártanak.
Az ember felépítése olyan, hogy okot kell találnia létezésének igazolására. A humanizmus rákfenéje az, hogy az embert magasztalja az ember szemében. A humanisták szerint mindaz, amire törekedni kell az az, hogy az ember szükségletei legyenek az elsők. Sok ember összekeveri a humanizmust a Kereszténységgel. Amikor valaki mindenáron – a szenvedést vagy a szegénységet elkerülendő – a világi javak fontosságát hirdeti az ember életében, könnyű azt feltételezni, hogy ez a felebaráti szeretet egyik formája.
Ha azt mondjátok, hogy véget akartok vetni a szegénységnek, a munkanélküliségnek, és más nyomorúságnak, sokan azt fogják hinni, hogy Isten Nevében beszéltek. Ha a humanizmus álarca mögé néztek, ott nem fogtok Isten nyomaira bukkanni, sőt még a Nevét sem halljátok említeni. Azok, akik humanistaként élik életüket, nem szeretik Istent. Ők csak saját magukat szeretik. Sőt azt is hiszik, hogy csak az emberiség jóléte számít, rendszerint a világi javak formájában, mint célravezető eszköz.
Ugyan jótékonyságnak tűnhet látszólag az emberek szükségleteivel törődni, de soha nem pótolhatjátok Istent azáltal, hogy az emberek szükségleteit előbbre helyezitek. Ha így tesztek, azzal sértitek Istent. A humanizmus – annak ellenére, hogy magán viseli az Isten iránti szeretet minden külső jelét – nem az, aminek látszik. A szeretet álarca mögött ott lapul az önzés. Az ember meghal, teste porrá lesz, lelke tovább fog élni, mégis a humanizmus azt akarja elhitetni veletek, hogy az ember halhatatlan.
Legyetek óvatosak, amikor magatokévá teszitek a humanizmust, mert ha igen, azzal elvágjátok magatokat Tőlem.
Jézusotok
Print 
PDF
