2014. január 12. vasárnap, 20.28
Hőn szeretett leányom, ha Én, Jézus Krisztus nem beszélnék ebben az időben a világhoz, sok lélek sosem lépné át a Paradicsom Kapuit.
Oly sok hálátlan lélek nem engedelmeskedik többé Törvényeimnek, és így megteremtik saját értelmezésüket, amit Én visszataszítónak találok. A törvények az Igazsághoz kapcsolódóan adattak, mintegy Ajándékként az emberiségnek, mintegy eszközként arra, hogy az ember képes legyen elnyerni az üdvösséghez való jogot. Talán nem tudjátok, hogy nem élhettek a saját verziótok szerint, Isten Törvényeit illetően, és aztán meg elvárjátok, hogy a Paradicsomba jussatok?
Az ember önteltsége felülmúlja az alázat lelkét. Az ember már nem úgy szolgálja Istent, ahogyan az meg lett hagyva neki. Hanem a saját fantáziája alapján egy elképzelést alkot arról, amit ő a Mennyországnak hisz. Manapság egyetlen szolgám sem – akik arra lettek kinevezve, hogy Engem szolgáljanak – utal soha a Pokol létezésére. Már a Pokol szó puszta említése is feszélyezi felszentelt Szolgáimat, mert félnek a nevetségességtől, mellyel szembe kellene nézniük egy már megtévesztett világi társadalom részéről. A Pokol sok szegény lélek lakhelye, és mennyire fáj látnom a gyanútlan lelkeket a rettegés mélységébe zuhanni, midőn utolsó lélegzetüket veszik.
Isten gyermekeinek meg kell most mondani, hogy sürgősen imádkozzanak azokért a lelkekért, akik vakok az Igazságra. Hamarosan a Poklot hivatalosan is egy nem létező helynek fogják nyilvánítani. Azt fogják mondani a lelkeknek, hogy Isten minden gyermeke, amennyiben ésszerű és méltóságteljes életet élnek – függetlenül attól, hogy hisznek-e Istenben vagy sem -, el fogja nyerni az Örök Életet. De ez egy hazugság. Nincs visszaút a Pokolból. Az örökre szól.
Sok olyan lélek, akik látszólag elutasítottak Engem, mind magukban, mind nyilvánosan, a Pokolban senyved. Keserű bánatukat tovább fokozza rettenetes gyötrelmes szenvedésük és a sátán általi gyűlölet. Miután már a Pokolban vannak, a sátán a maga összes gonosz és aljas formájában megmutatkozik előttük, és az irántuk érzett gyűlölete minden pillanatban átjárja őket. Ellenérzésük a sátán iránt – ugyanazon fenevad iránt, akinek tisztelettel adóztak földi életükben – már önmagában sok szenvedésüknek az okozója. De a legnagyobb kínszenvedést a Tőlem való különélés, és a sötétség gyötrelmének átélése okozza számukra.
Bárki, aki azt mondja nektek az Én Nevemben, hogy a Pokol nem létezik, annak nem érdeke segíteni nektek, lelketek megmentésében. Ha meg vagytok győződve arról, hogy a Pokol nem létezik, akkor helytelenül azt feltételezitek, hogy a bűn nem számít.
Nem tudtok szolgálni Engem, ha azt hiszitek, hogy a bűn nem létezik. Nem tudtok örök, dicsőséges életet élni Királyságomban, ha nem kértek Engem, hogy bocsássam meg nektek bűneiteket. Ez a lényege annak a hamarosan bevezetésre kerülő új tannak, aminek elfogadására lesztek kényszerítve. Ekkor fognak fortéllyal rávenni bennetek, hogy ne törődjetek azzal, hogy felkészítitek lelketeket az Úr Nagy Napjára, amikor is eljövök, hogy jogot formáljak rátok, mint Enyéimre.
Azért mondom ezt nektek, hogy figyelmeztesselek benneteket – nem azért, hogy megrémisszelek titeket. Könyörgök, fogadjátok el a bűnt, mint életetek részét, de arra buzdítalak benneteket, hogy továbbra is kerüljétek el a hét főbűnt, mert ha elkerülitek, Kegyeimben lesztek. Mindig meg kell gyónnotok bűneiteket. Tegyétek ezt meg minden nap. Beszéljetek Hozzám, és kérjetek Engem, hogy bocsássak meg nektek. Mert ti, akik nem részesülhettek a Gyónás Szentségében – akik más hitet és vallást követtek -, nektek akkor el kell fogadnotok az Ajándékot, amit Én adtam nektek, a Teljes Búcsú Ajándékát.
Gondozzátok lelketeket, mert a lelketek fog örökké élni. Kizárólag e két hely valamelyikén – a Pokolban vagy Királyságomban – fogtok élni, örökké.
Jézusotok
