2012. szeptember 29. szombat; 23.00
Drága, szeretett leányom, miért gondolja olyan sok ember a világon, hogy halandóságuk bizonytalan?
Ma oly sok ember hajszolja megszállottan a hírnevet és a dicsőséget. Sokakat azok közül, akik nagy elismertséget és sikert keresnek és érnek el, bálványozzák azok, akik azt hiszik, hogy ez az a dicsőség, melyre nekik is törekedniük kell, és amely majd elégedetté teszi őket.
Ők nagyon kevés időt fordítanak arra, ami valójában lényeges. Ők eltaposnak másokat, hogy megszerezzék, amit akarnak, a világ előtti dicsőségben való fürdőzés iránti telhetetlen vágyuk miatt.
Hiúságukat a szórakoztatóipar, a média világa táplálja, és a tökéletességre való törekvésük tetszésnek örvend.
Ez az, amire az átlagos emberek ma törekednek. Ők nyíltan csodálják az ilyesféle törekvést, és ez egyfajta vallássá válik. Ők bálványozzák azokat, akik ilyen magasságokba jutnak, majd utánozni kezdik az ő életüket.
Egyszer sem veszik fontolóra, hogy az ilyen dolgok nem igazán lényegesek. Ők sosem állnak meg, hogy megkérdezzék maguktól: „Ez az, amiről az életemnek szólnia kell?”
Ők többnyire nem hisznek Istenben, mert ha hinnének, tudnák, hogy mennyire visszatetsző ez Isten Szemében, azaz a dicséret ily módon való keresése.
Amikor valaki folyamatosan a figyelmet, a dicséretet keresi, és mániája, hogy milyen képet fest magáról a világ felé, akkor nem érti, milyen rövid is ez az út. Ez el fog tűnni egyszer csak, és üresnek fogják érezni magukat, nem rendelkezvén szeretettel, melyet másokkal megoszthatnának.
Ők oly sok időt töltenek azzal, hogy saját magukat szeressék, hogy nem marad hely bennük semmilyen egyéb szeretetnek. Ők saját szükségleteiket mások elé helyezik. Ők bármit megtesznek majd, beleértve az Istent sértő cselekedetek elkövetését is, hogy dicsőségre tegyenek szert.
Ennek a nemzedéknek oly sok hazugságot mondtak arról, hogy hogyan éljék az életüket. Őket egy olyan világ ösztönzi, mely úgy véli, hogy a legfontosabb dolgok, melyekre törekedni kell, az az anyagi gyarapodás, a hírnévkultúra és a nagy csodálatot kiváltó becsvágy.
Mily keveset tudnak ők. Mennyire meg lesznek rendülve, amikor rájönnek, mekkorát tévedtek.
Azok, akik ilyen életet élnek, csalódással és kiábrándultsággal szembesülnek majd, mikor vágyaik nem nyernek kielégülést. Egyetlen, öntelt nagyravágyásuk által még több élvezetet nyújtó cselekedetük sem fog békét hozni nekik.
Imádkozzatok, hogy az emberek hamarosan ráébredjenek, hogy a hírnév és a dicsőség hajszolása, csak rövid ideig adnak kielégülést. Csak egyetlen cél létezik, melyre törekednetek kell, és ez az Úr Tanításainak követése.
Ha ezt teszitek, akkor békességben lesztek.
Ti továbbra is élvezhetitek a világ örömeit, de meg fogjátok érteni, mi számít igazán.
Oly sok fiatal helyez nagy hangsúlyt arra, hogy milyennek mutatkoznak mások számára. Tönkreteszi a lelküket a rajtuk lévő nyomás, hogy életüket ugyanazon célok hajszolásával éljék, mint az általuk csodált hírességek.
Ez kizárja az Istennek tetsző valóságot.
Ez kizárja az Igazságot.
Kizárólag az Igazság fogja az elégedettség érzésével eltölteni őket, és hoz majd nekik békét, szeretetet, örömet és boldogságot.
Én Vagyok az Élet, melyet keresnek.
Bennem fogják meglelni a Dicsőséges életet.
Ez az a Dicsőség, melyet keresniük kell.
Mert a Nagy Dicsőség életét fogják élni az Új Paradicsomban, ha megtérnek Hozzám.
Ez az egyetlen dicsőség, mely kimondhatatlan örömet szerez majd nekik.
Jézusotok