Az Igazság Könyve

A búcsú (latinul: indulgentia) egy katolikus bűnbánati vallásgyakorlat, amely a bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó, ideigtartó büntetés elengedése.

A katolikus tanítás szerint a bűnbánat, illetve a gyónás visszavezet a kegyelem állapotába, az isteni életbe, viszont a bűn “nyomai”, pl. a kialakult rossz szokások megmaradnak bennünk (lelkünkben, pszichénkben, reflexeinkben); ezért, valamint a bűnnel együtt járó károkozás miatt szükségünk van vezeklésre, illetve ezért jutnak emberek az ideig tartó büntetésre, a “tisztítótűzbe” is. A teljes búcsú az “ideigtartó” büntetéstől, vagyis (ha most meghalnánk) a tisztítótűztől szabadít meg minket, illetve a tisztítótűzben szenvedőket a mennybe juttatja.

A búcsú eredeti neve “elengedés” (latinul: indulgentia) volt. Ez azt fejezte ki, hogy Isten az Egyház által elengedi az ideigtartó büntetést. A magyar “búcsú” kifejezés arra utal, hogy az ember búcsút vesz a rá váró büntetéstől, Jézusnak az Egyház révén közvetített kegyelme által.

“A búcsú Isten színe előtt, a már megbocsátott bűnökért járó ideigtartó büntetések elengedése, amelyet a katolikus hívő, aki megfelelően felkészült, és teljesítette a kiszabott feltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója, Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli, és abban részesítheti tagjait” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, n. 1471).
A búcsúk tana lényegében három hitigazságon alapul:

• tartozás (a szentségi gyónás után is fennmaradhat a bűnökért járó ideigtartó büntetés, amelyet vagy itt a földön vagy a tisztítóhelyen kell levezekelni);
• kincstár (amelyet Krisztus kínszenvedése és érdemei alkotnak, a boldogságos Szűz és a szentek imáival és jótetteivel együtt és amelyet az egyház hivatalosan kezel),
• alkalmazhatóság (a szentek közösségében vagy Krisztus misztikus testének természetfölötti szolidaritásában).

A búcsúk elnyerésének hasznosságát – melyet ünnepélyesen a trentói zsinat fogalmazott meg (Dekrétum a búcsúkról, 25. ülésszak, 1563. december 4.) - VI. Pál pápa is megerősítette az Indulgentiarium doctrina kezdetű apostoli konstitúcióban (1967. január 1.): a lelkek üdvössége rendjében a búcsú javára válik nemcsak az egyes lelkeknek, hanem az egész keresztény társadalom életének, mert figyelmeztet a bűn gonoszságára; továbbá a szeretet gyakorlására serkent, amikor az elhunyt hívek javára ajánljuk; ugyanígy felébreszti az Istennel való teljes kiengesztelődés reményét.

Print PDF