2014. február 23. vasárnap, 16.03
Hőn szeretett leányom, amikor az emberi akarat ütközik az Isten Akaratával, nagy fájdalom szenvedődik el mindkét oldalon. Atyám révén az ember részesült a szabad akarat Ajándékában, és ezért az embernek joga van olyan döntéseket hozni, amilyeneket szeretne az életben, és Isten soha nem fog beleavatkozni ebbe a Mennyei Ajándékba. Ugyanakkor ez egy nagyon nehéz út lesz azok számára, akik teljes mértékben Engem akarnak szolgálni, azzal a szándékkal, hogy segítsenek Nekem mások lelkének megmentésében, valamint azok számárra, akik átadták Nekem szabad akaratuk ajándékát.
Amikor átadjátok Nekem szabad akaratotokat – hogy megtegyétek azt, ami a lelkek üdvözítésében elengedhetetlen -, a szenvedés, melyet elviseltek majd, nagyon kemény lesz. Amint akaratotok már nem a tiétek, az emberi természet olyan, amilyen, ez azt jelenti, hogy egy küzdelem veszi kezdetét az ember szabad akarata és az Isten Akarata között. Sokan, akik szeretnek Engem, és akik tejesíteni szeretnék az Isten Akaratát életükben, szüntelen küzdeni fognak. Az Isten Akaratának teljesítése érdekében a léleknek le kell mondani a büszkeségről, és saját személyes vágyainak kielégítésének igényéről. Csak akkor tudjátok igazán szolgálni Istent, ha teljes mértékben bíztok Benne, és felajánljátok Neki minden megpróbáltatásokat és szorongatásotokat, mindenki javát szolgálva.
Amikor a jóakaratú emberek – akik Istent szolgálják, és próbálják a szerint élni az életüket, ahogyan Ő meghagyta – kiesnek a Kegyelemből, akkor szégyellik magukat. Elsüllyedvén szégyenükben, amiért kerülték Istent, és amiért cserbenhagyták Őt az önzés, az önbecsülés vagy az önteltség érzése által, eltakarják arcukat Isten Világossága elől. Amikor megvilágosodnak az Igazságnak köszönhetően, akkor ezek a lelkek hirtelen és váratlanul elkezdhetnek kételkedni hitükben. Az egyik pillanatban még teljes szívükből szeretik Istent, és teljesen átadják magukat az Ő gondviselésének, míg a következő pillanatban elvágják magukat a Világosság Forrásától. Ez akkor fordul elő, amikor a személy – az emberi értelmet kamatoztatva – megmondja Istennek, hogy mit készül tenni annak érdekében, hogy Istent szolgálja, rendszerint a saját feltételei szerint. Ennek ellenére a lélek azt mondhatja Istennek: „Szolgálni foglak Téged, de azzal a feltétellel, ha megteszed nekem ezt vagy azt a szívességet.” Nem tudjátok, hogy nem szolgálhattok két úrnak, mert csak Egy Isten van, és Ő az Úr? Isten az Ura minden létezőnek és leendőnek. Az ember azért van, hogy Istent szolgálja, de Isten mégis minden Tőle telhetőt megtesz, hogy megvigasztalja az Ő gyermekeit.
Amikor úgy találjátok, hogy kezdetek kételkedni Istenben, vagy kezditek elveszíteni a bizodalmatokat az Ő Szeretetében vagy Ígéretében, akkor ezt az Imahadjárati Imát imádkozzátok, ami úgy váljon ismertté, mint az Újjáalkotás Imája.
Imahadjárat (137) Az Újjáalkotás Imája
„Ó Mindenható Isten, ó Magasságos Isten, tekints reám a Te alázatos szolgálódra, szeretettel és könyörülettel Szívedben. Alkoss újjá engem Világosságodban.
Fogadj vissza Kegyeidbe engem. Tölts el engem a Kegyelemmel, hogy fel tudjam ajánlani magam Neked, alázatos szolgaságban és Legszentebb Akaratodnak megfelelően.
Szabadíts meg engem a gőg bűnétől, és mindattól, ami sért Téged, és segíts, hogy úgy tudjalak szeretni Téged, hogy egy mélyről fakadó és szűnni nem akaró vággyal szolgáljalak Téged életem minden napján, örökkön örökké. Ámen.”
Kérlek, ne feledjétek, hogy nagyon könnyű hátat fordítani Istennek, és elég, ha csak egyvalaki ébreszt kételyt a lelketekben Isten Jóságát, valamint minden Gyermeke iránti Nagy Irgalmát illetően.
Nagyfokú bátorságot és állhatatosságot igényel hűnek maradni Isten Igéjéhez, de ha nem kéritek a Kegyelmeket, hogy megfelelően tudjátok szolgálni Őt, akkor az saját magatoktól nem fog menni.
Jézusotok
