2013. november 19. kedd, 20.00
Hőn szeretett leányom, sok Keresztény életében egy olyan kellemetlen rokonná váltam, Akit időről időre vendégül kell látni, de rejtegetni kell mindvégig. Sokan, akik Keresztényeknek születtek, de eltávolodtak Tőlem, így tekintenek Engem manapság. Nem igazán vagyok fontos, és mégis amikor bajban vannak, önkéntelenül Hozzám kiáltanak, mert ilyen az alaptermészetük.
Miért, ó miért nem tudnak elfogadni Engem? Mi szakította el az embert Tőlem? Miért nem tudták felszentelt Szolgáim Hozzám vezetni őket? Szenvedésem ma is pontosan olyan, mint amilyen Kínszenvedésem alatt volt, és most azok, akik eddig hűek maradtak Hozzám, hamarosan el fognak hagyni Engem. Azért, mert kezdik majd átértékelni felfogásukat azt illetően, hogy Ki is Vagyok Én pontosan, és mit is jelent valójában Szövetségem – mindezt a közelgő eretnekségek miatt.
Hamarosan minden Irántam való hódolatot egy egyszerű, Felém vetett főhajtásra fognak redukálni Templomaimban. Többé már nem fognak térdet hajtani Tabernákulumaim előtt. Nem fognak meghajolni Előttem, vagy térdre ereszkedni, sőt imádkozni sem fognak Feszületem előtt, mert nem arra fogják kérni őket, hogy az Engem ábrázoló Kép előtt hódoljanak. Megostoroznak és nevetségessé tesznek majd Engem. Szavaimat a legfurcsább szóáradattá fogják változtatni, és Kereszthalálom Igazságát el fogják vetni.
Jelenlétem még most is él a Földön. Nem szabad elhagynotok Engem, mert ha elhagytok, Világosságom kialszik, és akkor elborít majd benneteket a sötétség. Csak azok tudják őrizni Lángomat, akik hűségesek maradnak Hozzám, és amikor földi Egyházam már csak pislákoló fénnyé halványult – akkor fog felhangzani a végső Mennyei hívás. Azon a napon össze fogom gyűjteni az Élőket. A többiek ottmaradnak, Isten ellenségeivel egyetemben, akiknek ők hűséget esküdtek. Ezután már nem lesz örömben részük.
Jézusotok
Print 
PDF
