RSS
 

Jézus kinyilatkoztatja Keresztre feszítése részleteit

29 márc

2012. március 29. csütörtök 13.15

Drága, szeretett leányom, el fog jönni az Én időm a több szenvedésre, amint a Kereszthalálomról való megemlékezés közeleg.

Senki sem érti Szenvedésem mértékét Keresztre feszítésem során, vagy ahogyan megostoroztak Engem.

Ostoroztatásom volt a legrosszabb. Tíz férfi ütlegelt kegyetlenül, és Testemet tetőtől talpig felhasították.

Hátamon a húst felszaggatták, és Lapockáim láthatóak voltak.

Alig tudtam állva maradni, egyik Szememet összeverték és szétzúzták.

Csak a Bal Szememen keresztül voltam képes látni.

Mire Poncius Pilátus elé vittek, és Fejemre helyezték a töviskoronát, alig tudtam felállni.

Aztán meztelenre vetkőztettek, majd egy rövid piros ruhadarabot adtak Rám Fejemen át, és egy pálmaágat tettek Jobb Kezembe.

Minden egyes tövis, mint a tű, olyan éles volt. Az egyik tövis átszúrta a Jobb Szememet, amitől alig láttam.

Oly sok vért veszítettem, hogy hánytam, és olyannyira szédültem, hogy amikor elkezdtem Utamat fel a Kálváriára, nem tudtam tartani a keresztet.

Oly sokszor elestem, hogy órákig tartott mire felértem a hegytetőre.

Az út minden egyes lépésénél ostoroztak és korbáccsal ütlegeltek.

Egész Testem véres volt, és a perzselő naptól sűrű verejték borította.

Néhányszor elájultam.

Bármennyire is fájdalmas és gyötrelmes volt ez, a legijesztőbb az Irántam mutatott gyűlölet volt, nemcsak a felnőttek részéről az út mentén, hanem a kisgyermekek részéről is, akik Belém rúgtak, mert követték szüleik példáját.

A szájukból kitörő sikoly és a gyűlölet semmi sem volt, az ő Tőlem való félelmükhöz képest.

Mert, a történtek ellenére, ők még mindig nem voltak biztosak abban, hogy vajon, valójában Én vagyok-e a Messiás, akit oly régóta vártak vagy sem.

Ezért könnyebb volt gyűlölni és elítélni Engem, mint elfogadni Engem, mert ez azt jelentette volna, hogy meg kellett volna változniuk.

A leggyötrelmesebb pillanat Számomra az volt, amikor a földön feküdtem az Oldalamon, ismét a hátamba rúgtak, és láttam szeretett Édesanyámat, ahogy Rám néz.

Megszakadt a szíve, és két Tanítványomnak kellett támogatnia őt.

Az egyetlen megmaradt szememmel láttam csak őt, és nem bírtam nézni az ő gyötrelmét.

A több százas tömeg gúnyolódásait, sikoltozásait és üvöltéseit érezni lehetett a földön, ahogy ott feküdtem, és hatszáz katonának kellett megszerveznie és felügyelnie a Magam és hat másik keresztre feszítését.

Én voltam a figyelmük középpontjában, és a többiek nem szenvedtek úgy, mint Én.

Amikor Csuklóimat, a Hüvelykujjaim tövénél, felszegezték a keresztre, már nem éreztem semmit.

Testem annyira összetörték és szétzúzták, hogy sokkos állapotba kerültem.

Vállaimat kificamították, és Karjaimat kitépték a helyükről.

A legrosszabb fizikai sérülést akkor okozták Testemen, mielőtt felszegeztek a keresztre.

Egyetlen sikoly sem hagyta el Számat.

Egyetlen tiltakozás sem.

Csak egy sóhaj.

Ez felbőszítette az Én hóhéraimat,akik olyan reakciót vártak, ami kielégíti az ő vágyaikat.

Soha nem foglalkoztam velük, mert ha igen, akkor ez azt jelentette volna, hogy Én a sátánnal és az ő démonaival foglalkoztam volna, akik megfertőzték az ő  lelküket.

Ezért volt olyan intenzív az ő gonoszságuk  Irántam.

Öt órán át függtem a kereszten.

A nap perzselően sütött, felhő nem volt az égen, amely enyhítette volna Bőröm égését.

Amikor Utolsó Lélegzetemet vettem, Atyám fekete felhőket, valamint mennydörgést és villámlást bocsátott ki.

A vihar, melyre sor került, olyan félelmetes erejű volt, és oly hirtelen, hogy azokban, akik Engem néztek, nem maradt semmi kétség ezen a ponton, hogy valóban Én vagyok a Megváltó, akit Isten, az Atya küldött.

Mintegy ajándékként nyilatkoztatom ki ezt neked, leányom, viszonzásul azért a hatalmas cselekedetért, a szenvedésért, amit felajánlottál Nekem.

Mondd el Gyermekeimnek, hogy Én nem bánom Kereszthalálomat.

Amit viszont bánok, az az, hogy Áldozatom feledésbe merült, és azt, hogy oly sokan tagadják, hogy Keresztre feszítésem megtörtént.

Sokaknak fogalma sincs arról, hogy mit kellett elszenvednem, ahogy sok Tanítványom nem is látta, ahogy  felmentem a Kálváriára.

Ami ma bánt Engem, az az, hogy még mindig oly sokan megtagadnak Engem.

Követőim, az a Kérésem felétek, hogy ne hagyjátok, hogy Keresztre feszítésem kárba vesszen.

Én VALAMENNYI bűnért haltam meg, beleértve a ma elkövetett bűnöket is.

Én meg szeretném, és meg akarom menteni még azokat is, akik még ma is elutasítanak Engem.

Szerett Megváltótok

Jézus Krisztus

 
Hozzászólások kikapcsolva

Posted in 2012 márciusi üzenetek, Maria Divine Mercy

 

Tags:

Comments are closed.

 


Imahadjárat (148) Jöjj segítségemre!
2014. május 3. szombat, 15.50

Imahadjárat (148) Jöjj segítségemre!

„Ó, Jézusom, segíts meg engem nagy gyötrelmem közepette. Végy engem Karjaidba, és vigyél engem Szíved Menedékébe. Töröld le könnyeimet. Csillapítsd le elszántságomat. Vidíts fel engem, és tölts el engem a Te Békéddel. Kérlek, teljesítsd ezt a különleges kérésemet (említsd meg itt…). Jöjj segítségemre, hogy kérésem meghallgatásra találjon, és hogy életem békés lehessen, egységben Veled, drága Uram. Ha azonban kérésem mégsem teljesülhet, tölts el engem a Kegyelemmel, hogy elfogadjam azt, hogy a Te Szent Akaratod lelkem javát szolgálja, és hogy kedves és kegyes szívvel mindörökké hűséges maradjak a Te Igédhez. Ámen.”

Jézusotok



Teljes üzenet - A kérjetek és kaptok – nem egy üres ígéret a Részemről

 Imahadjárat kiemelten fontos imái

 (24) Teljes búcsú a teljes bűnbocsánatért 

(26) Imádkozzátok a Rózsafüzért, hogy segítsetek megmenteni a nemzeteteket

(33) Álljatok fel most, és fogadjátok el az Élő Isten Pecsétjét

(43) Mentsd meg a Lelkeket a Nagyfigyelmeztetés alatt

(55) Felkészülés a Nagyfigyelmeztetésre

(60) Ima a családok - Nagyfigyelmeztetés során történő - megtéréséért